Szerbusz ujra ismét naplom!Eddig azért nem irtam mert csak gyalogoltam.Most vagyok a város szélén.Már pár házat el is hagytam de ezek csak egyemeletes kis családi házak voltak.Furán érzem magam.Talán szorongás?Vagy félelem?Nem tudom de aggaszt.És ugy érzem,hogy ma valami nagy van készülöben.....

   Eközben egy elég messzi odod kastély falai között egy ösz bagy szakállu,igen idösnek ám annál inkább életerösnek tünö férfi beszélget egy fekete haju,szigoru tekintetü növel:

"-Valoban ugy gondolja hogy bajban van?-szolal meg a nö.               

-Igen.Lupin lakása felé tart,és ma van telihold.Meg azt is megtuttam hogy a Minisztérium nem ellenörzött pár dementort.

-Jesszusom!És az a bagoly amit visszaküldött?Abbol tutta meg hogy elmegy?

-Igen...."(ja,amugy ezt Arvel nem tutta,ez csak mi tudjuk:)))

      Ujra London szélén.

Még mindig az a fura érzés.De mostmár mintha figyelnének.Legalább fényesen világit a hold...De most már hallok valamit.Mintha surlodás lenne.Megfordulok......és szembe találom magam vali,valim elmondhatatlanul félemetes "izével".Nagy fekete csukja és köpeny,nem áll lábakon,hanem siklik.És hörög érzem hogy fagynak meg a csontjaim.Eszembe jut az árvaház különösen rosz napjai.Mikor a nevelö aznap ötöször is felpofoz mert nem azt csinálom amit monnd.Ez szörnyü.Letolja a csukjáját.Mintha egy koponyával találnám szemben magam.Aztán,mintha egy horrofilmben volnék egy hátborzongato vonyitás.Két izzo szempár mered ránk a sötétböl.A fekete csukjás megzavarodik.Visszahuzza a csukját és elsiklik.Ez jo lenne akkor,ha nem lenne ott egy másik lény.De mivel ö elment sajnos én vagyok a célpont.És látni hogy a halálom jön velem szembe nem tul jo érzés.De valamiért megdermedek egy percr aztán melegség árad szét a tsetemben.A lény elsö taámadása sikertelen,félreugrottam.A következö már nem annyira a körmei mély csikot ejtettek az arcomon.Érzem ahogy a vér lecsordul az arcomon.Oda kapok,letörlöm.Aztén a többihez már semmi beleszolásom nem volt.A dolgok vittek magukkal.Nem tuttam még reagálni sem,a lény már ledöntött a lábamrol.Keményen zuhantam hátra.A fejem nagyot koppant az uton.Az a fájdalom,ahogy a lény elkezdett cibálni borzalmas volt.A vállamba méjeszette a fogait.De mielött elájultam volna csoda történt.Egy fénysugár leröppentte rolam azt a lényt.De többre már nem is emlékszem.Az álmok magukkal vittek és én sodrottam az árral.....

(Azért irtam most jelenbe is meg multba is,mert nyilván ha harc közben van,nem tudna irni.Szoval az a lényeg hogy áélvezzétek....)